Szomorúan....

Cija  bija Drága Nuba!


Tudod abszolút nincs jó kedvem....megértelek , hod mit éreztél, vagy érzel. Nem a te hibád, hogy elszomorítottál, ezeket mind én okoztam saját magamnak és neked is. sajnos. Igyekszem nem sokáig szomorú lenni, deh sajnos ez sem megy parancs szóra, tudod az érzések erősebbek bármi másnál!

Gratulálok Marcinak, szegényke a múltkor eléggé el volt ez miatt keseredve, hogy nem sikerült elsőre, de tudtam, hogy most sikerülni fog, olyan szorgalmasan készült rá :), örülök hod teljes a boldogsága és szerelmesek egymásba Noémivel. Ádit sajnálom, hod beteg lett, remélem hamar meggyógyul.Anyukájukról meg csak annyit, hod nálam mint anya leszerepelt, de nem is ez a lényeg , hanem az , hogy szeresse a gyerekeit a gyerekek pedig őt!

Lackó mondta, hogy írtál neki egy levelet , ép bementem a szobijába , bevittem az összehajtogatott alsó nadrágait, zoknijait , amikor ud félszemmel odapillantottam és láttam , hod egy hosszú levelet olvas :).Rá pár percre mondta, hod te írtál, köszönöm szépen , hod írtál neki, aranyos tőled, bár nem mutatta meg Laci , hod mi is szerepelt abban a levélben, deh nagyvonalakban elmondta.
Megint játszik valamilyen játékkal, remélem hamar megunja már ezt a játszást.

A fiúknak akkor mami csinált rántott húsit, amúgy meg nem kell köszönnöd, hod kiklopfoltam a húsikat, nem volt nad munki, sőt alig segítettem neked valamit, ne haragudj, de nem éreztem jól magam.

Tudom télleg milyen az ember amikor nincs nadon magánál, én ahogy most olvastam a soraid , szinte minden betünél potyogott megint a könnyem.....
Nem tudom, hod boldog vagyok -e vagy sem, teljesen összezavarodtam. Most is látom, hod fent vagy a facebook-on , de nem írhatok oda, nagyon rossz, de megértelek. Bár ez a blogos dolog nem tudom nálam meddig fog működni, nem ígérek semmit, lehet már holnaptól nem írok , de lehet rendszeresen vezetem....
Az idős emberekről , akik hosszú évnyi házasság után elmennek egymás után , hát igen, óriási köztük a szeretet és a kötődés, utána meg a hiányukat nem pótolja senki, ha elmegy az egyik , bánatában utána megy a másik, majd bíznak benne, hod újból  találkoznak ...

Az udvarlóm....., nem találkoztunk minden hétvégén és nem is mindennaposak, hod keressük egymást ...., de időnként van telózás , vagy sms , de az sem mindennapos....De amiket idáig írtam az igaz volt és semmi hazugság nem volt ,lehet már mindent nem kellett volna elmondjak, nah mindegy...:(

Itt lépegetek át facebook, majd hozzád blog , majd ide, tisztára fárasztó :)

Tekike néz és figyel, hod mit csinálok, ideraktam a pocimra, de nem látni a száját id szomorúságot áraszt....