Életem legszörnyűbb napja volt :((((((((((((

Katasztrófális napom volt, mindig ha rossz dolog történünk velünk, akkor azthisszük, hogy ez volt a legrosszabb napunk valaha, de nem így van ,idáig ma történt a lehető legrosszabb dolog, ami történhetett. Sokszor a sírás kerülgetett, deh túléltem a mai napot és még meg vagyok, de ha ez így halad , akkor ezek olyan jelek, hogy az eü-ből , sürgősen váltanom kell.Ez nem menekülés, hanem egyszerűen nem bírom, úgy hogy innetől kezdve új munkahelyet fogok nézni és nem érdekel a biztos munkhely a bizonytalan hely miatt. Deh itt óráis teher, ez nem csak fizikai, hanem lelki teher is már, és lépnem kell, hogy még hová nemtudom , deh innentől kezdve munkhelyekre fogok vadászni. Nem elmenekülés a dolgok elől,de amikor a hetedik bőrt is megpróbálják lehúzni rólunk és még meg is aláznak és tütét csinálnak az emberből, akkor onnan lépni kell, méghozzá s.o.s.
Megtanultam a tescóban, hogy ha már valami írtó rossz  és nem bírom, akkor nem szabad kínlódni, mert a pénz egy eszköz, tudod, úgy -e így van. Többet ér a lelki nyugalom és hogy ne kapjak agyvérzést,mert ha így folytatom, hogy ennyit dolgozok és jönnek a megalázások, próblémák és hogy hülét csinálnak az emberből, akkor lépni kell,deh még hozzá sürgősen....:(((((((( Ma úgy éreztem, hogy szép csendben megírom a felmondásom és beadom, annak ellenére, hogy semmilyen munki lehetőség nincs most jelenleg, deh hamarosan befog következni, érzem!

Úgyéreztem, hogy muszájn kiírnom.
Már  pár értelmes beteg sajnált, hogy hogy bírom és csoda , hogy nem sírtam el magam, deh erős voltam és kibírtam sírás nélkül.Annyi munkánk volt, hogy időm se volt enni, nyolckor jöttem el az osztályról és még mentek kötözni utóljára a Piroskához, ma utóljára, hála istennek, úgy hogy kilenc előtt értem haza.

Remélem neked jobban telt a napod , mint az enyém!

Szép álmokat, cja bija!